Call of Duty 2

2008.04.21. 10:19 :: Simar

Én általában egy véleménytartó ember vagyok. Nem szeretem megváltoztatni a gondolataimat valami felől. Ha az tetszik, tetszik, ha nem, akkor viszont semmi esélye. Legalábbis én ilyennek hittem magam 2003. őszéig. Ekkor jelent meg ugyanis az év meglepetésének nevezhető világháborús FPS, a Call of Duty. Egyszerű Medal of Honor klón volt némi tupírral, és elsőre nem is nyerte el tetszésemet. Egyszerű kompozíció jellemezte a játékot: egyedül nyerjük meg az egész világháborút. Bár voltak társaink, az egész nem jött le úgy, ahogy annak kellett volna, legalábbis számomra. Másoknak azonban bizonyára homlokegyenest eltérő volt a véleménye, hisz rengeteg helyen az „Év játékaként” ünnepelték. Tény és való, hogy a hangulata megkapó volt, mégis ha közelebbről vizsgáljuk a dolgot, semmi olyan nem volt benne, ami miatt újra és újra értelme lett volna elővenni. Pedig egy igazi klasszikus születésénél az első jel éppen az, hogy nem lehet megunni. Hogy eddig ennek az egésznek mi köze is van az elején tett kijelentésemhez, miszerint korábban félreismertem magam? Nos csupán annyi, hogy minden fentebb leírt dolog a játék egyszemélyes részére vonatkozott, és mivel akkor még nem rendelkeztem internetkapcsolattal, nem adódott alkalmam kipróbálni a játék többszemélyes módját. Ám amikor végre megtehettem, megértettem, miért vannak oly sokan azok, akik a mai napig első programként telepítik a CoD-ot számítógépükre. A multiplayer annyira megfogott, hogy azóta is elkötelezett híveként tartanak számon.

3 komment

Címkék: cod 2

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.